A gyógynövények hatóanyagainak megőrzése és hosszú távú felhasználása érdekében különböző tartósítási módszereket szoktunk alkalmazni. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb felhasználási módokat, azok előnyeit és lehetséges hátrányait.

Szárítás

A szárítás a gyógynövények tartósításának egyik legelterjedtebb és legősibb módja. Lényege, hogy a növényi részekből eltávolítjuk a nedvességet, így megakadályozzuk a mikroorganizmusok szaporodását és az enzimatikus folyamatokat, amelyek a növény bomlásához vezetnének. A szárítást végezhetjük természetes úton, árnyékos, szellős helyen, vagy mesterségesen, szárítógéppel. A szárítást követően a növényi részeket jól szellőző, szagtalan, száraz helyen tároljuk. A gyógynövények tárolásáról korábbi cikkünkben már írtunk. Fontos, hogy a növényeket teljesen száraz állapotban tegyük el, különben károsodhatnak, penészedhetnek.

Alkoholos kivonatok és tinktúrák

Az alkoholos kivonatok, más néven tinktúrák, szárított vagy friss növényi részekből készülnek. A tinktúrák készítéséhez 35-70%-os alkoholt használunk, amelybe 1-10 arányban (friss növény) vagy 1-5 arányban (szárított növény) növényi részeket áztatunk.  A tinktúrák előnye, hogy hosszú ideig eltarthatók, pontosan adagolhatók és egyszerűen felhasználhatóak. Az alkoholos kivonatok hátránya, hogy az alkoholtartalom miatt fokozott figyelmet igényelnek, és nem alkalmazhatók olyan esetekben, amikor az alkohol kontraindikált (pl. gyermekek, autóvezetés).

Gyógyborok

A gyógyborok készítése során a gyógynövényeket borba áztatjuk. Két eljárás ismert: az egyik, amikor a növényi részeket már a mustba tesszük, és a bor így forr ki (pl. ürmös bor), a másik pedig, amikor a kész borba áztatjuk a növényt. A gyógyborok különösen vizelethajtóként, epehajtóként és náthás betegségek esetén hasznosak. Hátrányuk, hogy eltarthatóságuk lényegesen alacsonyabb, mint a tinktúráké.

Olajok

Az olajos kivonatok főként illóolajtartalmú növényeknél alkalmazhatók, valamint olyan esetekben, amikor a növény olajos komponenseit szeretnénk kinyerni (pl. orbáncfűolaj). Az olajokat felhasználhatjuk salátákhoz, masszázsolajként, vagy akár bőrápoló szerként. Az olajos kivonatok készítése során a növényi részeket olajban áztatjuk, majd leszűrjük.

Préselés

A növényi nedvek kinyerésére szolgáló préselés gyorsan romló formát eredményez, amelyet vagy azonnal, frissen kell elfogyasztani (pl. búzafűlé, árpalé), vagy tovább kell tartósítani. Ha mégis szeretnénk őket tartósítani, akkor alkohollal szoktuk keverni, mézbe áztatjuk vagy egyszerűen lefagyasztjuk.

Szirupok és mézek

A szirupok és mézek készítése során a kiválasztott növényi részeket mézbe áztatjuk, és állni hagyjuk. Ez a módszer hasonló a tinktúrákhoz, de nem rendelkezik az alkohol korlátaival, így gyermekeknek is adható. A szirupok különösen alkalmasak köhögéscsillapításra és torokfájás enyhítésére. Hátránya, hogy cukorbetegek számára nem ajánlott.

A gyógynövények tartósításának számos módja van, amelyek mind különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. A megfelelő tartósítási módszer kiválasztása függ a felhasználandó növényi résztől, a kívánt felhasználási módoktól és a tartósítandó hatóanyagok érzékenységétől. Legyen szó szárításról, alkoholos kivonatokról, gyógyborokról, olajokról, növényi nedvek préseléséről vagy szirupokról és mézekről, minden módszer lehetőséget nyújt arra, hogy a gyógynövények hatóanyagai hosszú ideig megőrizhetők és felhasználhatók legyenek.